1874-ben, barátja, Jean-Baptist Faure énekesnő, az impresszionista festészet rajongója meghívásakor Sisley Angliába látogatott, ahol az alapelve megváltoztatása nélkül lelkesen dolgozott a szabadban, és inkább a vidéki tájat részesítette előnyben.
Az a nézet, amely felhívta a művész figyelmét, valószínűleg a vendéglő ablaktól derült ki neki, és ezt a hétköznapi jelenetet megragadta az “Az út Hampton Courttól Molusiig” című festményben. Két azonos nevű tájban Sisley reálisan “elfoglalt” egyéni epizódokat, amelyekben a jelenlévő emberek szerepe dekoratív funkcióra csökkent.
A szakértők szerint a művész kreativitásának fejlődése egyre láthatóbbá válik, és az érzések megtestesítésén kívül Sisley az események ábrázolásában realizmust fejleszt, miközben javítja a pontosságot és a részletességet.
Jelentősen javítja a kép benyomását és hiányát, és az élénk színek ügyes használata a kompozíciót jó hangulat forrássá változtatja.