A történészek és kritikusok szerint Kramskoy híres volt a portrékról. Portrék tükrözik azokat az időket, amikor maga a művész élt. Festette azoknak az embereknek az embereit, akik körülvették. A portrék, amelyeket festett, a legpontosabban tükrözik az ember karakterét és eredetiségét. Ez a festménye titka.
Az 1873-ban festett Shishkin-portrét e művész egyik legjobb portréként elismerték. Kramskoy tisztelte Shishkinet, értékelte tehetségét és elismerte munkáját, mondhatjuk, hogy Kramskoy számára Shishkin barát volt. Portréjához a művész egy laza pózot dolgozott ki, amely legteljesebben tükrözi Shishkin világát, aki egy időben elismert tájfestő volt.
A művész festette Shishkinet, hogy festményeit a természetből festse. Portréjával egy átmeneti pillanat jellemzi Shishkin munkájában. Ennek a képnek a létrehozásához Vereshchagin egy hátteret, egy esernyőt és egy botot ábrázol, amelyre Shishkin hajolt, és még egy vázlatfüzetet is. Shishkin kabátba van öltözve, és magas csizmájú. Egy tisztásban áll, és fű hajtások körülötte. Shishkin tekintete a távolba van rögzítve, helyet keres a tájához. A kép közepén lévő botra támaszkodva Shishkin vonzza a közönség figyelmét, nem azonnal veszi észre, hogy a híres “Shishkin” erdőt ábrázolja alakja mögött.
Kramskoy Shishkin-et, véleményem szerint, bölcsként vagy vándorként, vagy talán romantikát ábrázolja inspirációt keresve. Bölcs megjelenése, nehéz vállai, minden személyiségének magas státusáról szól. Végül is véleményem szerint senki más nem ábrázolta tájaikban natív kiterjedéseit, gazdag területeit, patakok költészetét. Ő viseli a nyomon követett legnagyobb tájfestő nevét. Festményei kedvességükkel és realizmusukkal vonzzák bennünket. Kramskoy, portré készítésével, valószínűleg nem gyanította, hogy pontosan képes lesz közvetíteni Shishkin belső világát, hogy szeretettel tele leszünk, és emlékezni fogunk a festményeiről.