A művészek a vászonra gyakran nem azt adják át, amit látnak, hanem azt, amit a saját képzelete fest. De a festői tér nem közvetlenül függ a művész alapanyagától – valódi vagy spekulatív; betartja a saját törvényeit.
El Greco “Ima a kehelyért” című kompozíciója irracionális és látszólag különálló elemek összecsapására épül, amelyek együttesen közvetítik az evangéliumi epizódhoz kapcsolódó misztikus szellemi csúcspontot. A vászon közepén Jézus térdel; a mögötte lévő szikla körvonala megismétli figurájának körvonalait.
Balra felül egy angyal nézi őt, aranypoharat hordozva – Krisztus szenvedélyeinek szimbóluma. Úgy tűnik, hogy egy angyal repül egy felhőn, amely körülveszi Krisztus alvó tanítványait. A jobb oldali távolban Júdát és a katonákat látjuk, akik Jézust fogják letartóztatni. Két szimmetrikusan elhelyezkedő hatalmas felhő egyensúlyt teremt a kompozícióban.
A Gecsemáné kertjének teljes tájja, ahol a természetfeletti hatalom uralkodik, Jézus szenvedésének szimbólumává válik, amelyet a néző ezzel megtapasztal. Az empátia érzését az El Greco stílus jellegzetes vonásai – rejtélyes, halálos világítás, hosszúkás formák és kifejező színezés – serkentik.