A német festészet reális tendenciáinak kialakulásához a 15. század második felében különösen fontos az egyes mesterek és a holland művészet előrehaladott hódításának középpontjában álló kapcsolat.
Ezeknek a művészeknek a művei hajlamosak a figurális integritásra, az egyes részleteknek az egész alárendeltségének kompozitív rendezettségére. Az ilyen mesterek közül a legnagyobb volt a felső-rajnai festő és grafikus, Martin Schongauer, akit a művészet történetében elsősorban kiemelkedő gravírként ismertek.
Schongauer festőművész legjobb munkája – “Madonna egy rózsaszín kerti pavilonban”. Ez a festmény a korai német reneszánsz egyik legjelentősebb alkotása. A művész itt egy szimbolikus motívumot ábrázol, amelyet a késő gótikus mesterek szeretettel láttak el, de értelmezésében ez a motívum nem tartalmaz semmi naivat és idilli, mint például Lochnerben.
A gótikából itt megmarad bizonyos élesség, finomított ideges formák szöge, valamint a virágok és levelek értelmezésekor alkalmazott díszes formatervezés. Madon Shongauer súlyos, szigorú arcán nagyon hasonlít Rogier van der Weyden Madonnájára. A német művészet új momentuma, amely ennek a műnek különös jelentőséggel bír, a jól átgondolt és rendszeres rendelés keresése, amely határozottan kifejeződik benne.