Hans Baldung Green híres festménye “Két varázslónő” vagy “Két boszorkány rossz időjárást küld”. A varázslók kecskével érkeztek, amelyek közöttük feküdtek. Varázslatok és a boszorkány főzet segítségével a boszorkányok előkészítik az időjárást, és most az vérvörös mennydörgés jelenik meg az égen.
A festmény kompozíciója az olasz reneszánsz szimmetrikus konstrukcióira nyúlik vissza. Az emberi alak uralja, amelynek sziluettje klasszikus háromszöget alkot. A kompozíciós szerkezetnek ezt a összetételét különösképpen kombinálják a vonalszakadás nyugtalan ritmusával, az egyértelműen körvonalazott, mint a fémlevelek és a hajszálak széttöredezésével, egy csúnya arc feszült kifejezésével. A képben nincs az olasz madonnák harmóniája; nyugtalannak és szögletesnek tűnik.
Hasonló következetlenség, amely egyetlen műbe záródik, jellemző a teljes német reneszánszra, amely egyik fő vonása. Margaret Sullivan, az észak-reneszánsz művészek kreativitásának kutatója az “Albrecht Dürer és Hans Baldung boszorkányai” cikkben azt mutatja, hogy Dürer és Baldung boszorkányfestményei nem voltak negatív reakciók a boszorkányok folyamataira, mivel a boszorkányok hatalmas “őrültsége” vagy “védikus folyamatok” Európában csak a XVI. század vége felé terjedt el.