Egyiptom lett az egyik első földi állam, amelynek nagyon erős osztálybeli egyenlőtlensége és hatalmi hierarchiája volt. A leendő fáraókat azonban nemcsak a tárgyak, hanem a saját érzelmeik vonatkozásában is megtanították uralkodni, ezért a kéziratok alapján megítélve a hatóságok nem tettek őket részegre, és nem fejezték be a fejüket – megértették, hogy a kezükben nem megengedhetőség, hanem hatalmas felelősségvállalásuk van. emberek ezreinek és az állam sorsának.
Természetesen a különféle korszakok művészei leginkább a piramisokat vonzták – a világ hét csodája egyike. Az ókori Egyiptom történetéből származó háztartási festmények témákon és parcellákon nem gyakoriak. Az egyik kivétel az Alma-Tadema Sir Lawrence festménye “József – a fáraó magtárjainak felügyelete”.
Az ókori Egyiptom művészetére jellemző stílusban készült, elsősorban a csokoládé-sárga árnyalatokkal. A fáraó kissé derűs, fekete göndör lóg a válla felé. Jobb kezében valami olyasmit tart, mint a legfelsõbb hatalom egyik szimbóluma. A szuverén tágas fehér anyagból öltözött, mezítlábú trónon ülve.
Ha megnézzük az arcvonásokat, könnyű kitalálni, hogy előttünk van egy meglehetősen fiatal ember, aki még nem érte el a harminc éves küszöböt. Az öregséget azokban a napokban mégis teljesen másként mértük – az emberek ritkán negyven éven át éltek.
Ami az írástudó József, valójában szinte ugyanolyan korú, mint a fáraó. Úgy öltözött, mint egy vonalzó – fehér, és cipője sem áll a lábán. A képen figyelmesen olvassa el a papirusz tekercset. Sűrű fekete hajban nem nehéz megkülönböztetni a ceruzát – az író szerszámának egyik vége hegyes volt. A ruha alatt egy erős testépítésű, fizikailag nagyon tehetséges természetű fiatalember szerepel. A falakon általában egyiptomi falfestmények készítik a képet.