Kilátás a tengerpartra, Szentpétervár közelében – Ivan Aivazovsky

Kilátás a tengerpartra, Szentpétervár közelében   Ivan Aivazovsky

“A tengerpartra néző kilátás Szentpétervár közelében” Aivazovszkij egyik nem túl tipikus festménye. A rajta lévő tenger nem a főszereplő, mint általában. Éppen ellenkezőleg: lusta és fényes, az égből származó takaró alatt fekszik, és a vonal húzása a másik között nem olyan egyszerű. A szörfözés a sötét partra robbant, könnyű hullámok végigfutnak rajta, és valahol messze, a horizont közelében, láthat egy vitorla egy vonalát – a hajó más országokba rohan. A hajó az előtérben van.

Régi, a parton pihenő, szomorú és halott benyomását kelti. Áll, homokba merítve, mint a vízben, nincs vitorla, a tartó megakadályozza, hogy az oldalára essen. Kissé gördül az oldalán, és egyértelmű, hogy már nem mehet a tengerre. Nem lesz több szél, amit el kell fogni, nem lesznek hullámok a kölyök alatt és a halak vernek a hálóban. A hajó vagy túl idős vitorlázáshoz, vagy e parton lezuhant – mindenesetre már nem egész hajó. Inkább csak egy darab fa, lassan kiszárad a homokban. Egy ember ül a hajó íján – szakállas, egyszerű és szilárd ruhákba öltözött. A kalapot a szem felett leengedjük, a fejét leengedjük, a hátot lehajoljuk. Úgy néz ki, mint egy hajó – ugyanolyan rohadt és szomorú.

Talán a története hasonló. talán egy halász, akinek a csónakja roncsos volt, és most semmi nem fog halat fogni. Lehet, hogy a volt tengerész túl öreg ahhoz, hogy még egyszer menjen a tengerre. Testhelyzetében – süket vágy és reménytelenség. Nincs több szél, ami vágja az arcát, nincs dühös nap és dühöngő viharok. Olyan, mint egy hajó – kiszárad, és lassan haldoklik. Mindkettő, és egy másik – abból a szempontból, hogy életükben nincs tenger, amely önmagában mindent jelent.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5.00 out of 5)