A 19. század második felében Európa felfedezte a japán kultúrát. A kelet művészete divatossá válik, örömöt és lelkesedést keltett. Párizsban és Londonban a keleti művészeti alkotások szaküzletei jelennek meg.
Whistler csodálja a keleti esztétikát, és a Párizsban a kínai kapu butikjának állandó ügyfelévé válik. Hazagyűjteménye gyorsan új porcelán cikkekkel, rajongókkal és selyem cikkekkel bővül. A Whistlernek számos grafikával ellátott albumja, számos színes plakátja és két festett képernyője van. A “Kínai hercegnő” képen látható japán kellékek valószínűleg olyan dolgokból állnak, amelyek a vászon szerzőjéhez tartoznak.
A festmény nagyon népszerű az 1865-es szalonban. Kompozíciója nagyon jellemző a korszak angol festészetére. A keleti dekoratív művészet alkotóelemeinek felhasználása azonban megkülönbözteti ezt a képet a neoklasszicista stílusban írt tudományos művészek alkotásaitól, és inkább a patózban lefagyott karakterekkel preferált jeleneteket római togában öltözve.
A “Kínai hercegnő” a természetes egyszerűség és félreérthetőség jellemzi az európai kultúra számára egzotikus dolgok ábrázolását. A kivitelezés módjában a kép a realisták vászonjaira emlékeztet, bár a karakter sajátos varázsa inkább a rafaelita előtti modellekhez kapcsolódik. Az egyik kritikus hangsúlyozta, hogy “belülről világít, mint egy mennyei lény, amely a képzeletnek köszönhetően a felhőkben is látható”.