Színtartomány: arany és lila; a képet az azokból álló szélén fekteti le. Függőlegesen orientált vászon, függőleges vontatások áramlik fentről lefelé. A kép úgy tűnik, hogy a ordinát tengely mentén húzódik, hogy hangsúlyozzák a Dali-alak jellemzőit: magas, vékony. Az arcok ebben a kaleidoszkópjában olyan tárgyakat adunk hozzá, amelyek kiegészítik a művész képét: újság, cigarettacsomag – egy dandy tulajdonságai.
A kompozíció középpontjában egy keskeny “démoni” arc található, lakonikus, de pontosan megjelölt felismerhető tulajdonságokkal. Olvadt szemöldök. Sima, elválasztott fésült fekete haj. Vékony orr, csak függőleges vonallal körvonalazva. Vágja át kissé ferde szemmel. Az egyik szemhüvely úgy, mintha egy fehér vakító fényt bocsát ki. A második egy áthatolhatatlan fekete lyuk. Ez a technika hangsúlyozza Dali karakterének kettősségét.
A művész nyugtalan természetének egyik része mindig kifelé fordult. Dali szeretett “nyilvánosan játszani”, sokkolni másokt, vonzza a figyelmet. Extrovert volt? Valószínűleg nem. Ez a poszter egy fájdalmasan félénk, mélyen bizonytalan személy maszkja volt.
A másik rész befelé fordult. Imádta sok komplexumát, hajlandó volt a végtelen önkiásolásra, tetteinek elemzésére. Dali többször önarcképeket írt. A megjelenése ugyanolyan felismerhető volt, mint egy puha karóra, mankó hátlapja vagy falikus kenyér.
Ugyanakkor különféle technikákkal és stílusokkal foglalkozott. Munkája korai szakaszában, az avantgárd művészek erőteljes befolyása alatt, több festményt ír, a kubizmus kánonjait követve. A “kubista önarckép” pontosan erre az időszakra utal.