Lenverők Larenben – Max Lieberman

Lenverők Larenben   Max Lieberman

Lieberman mindig is valódi érdeklődést mutatott a hétköznapi emberek mindennapi munkája iránt. Ez a téma lesz a munkája fő témája, és a hozzá kapcsolódó parcellák lesznek a leggyakoribbak. Lieberman, aki a munkával foglalkozó embereket ábrázolja, meg akarta mutatni végtelen hősies türelmét.

Azt kell mondanom, hogy a művész jelentős szerepet játszott a német festészet fejlődésében, éppen azért, mert behozta a külföldi művészet vezető területeinek – a naturalismus és az impresszionizmus – befolyását, amelyek lelkes csodálója volt. Minden korai művének meglehetősen komor színezése és sokkolóan realisztikus írási stílusa jellemzi.

Az egyik első, a hamburgi művészeti kiállításon bemutatott, a libákat koptató nők műfaját az állampolgárság elrejtett undorral látta. A kritikusok még dicsérték Lieberman-t a technológiai ismeretekért, de egyúttal a teljesen ronda festő művész címet is elnyerték. Még a csúnya apostolnak hívták.

A vádak bizonyosan igazságtalanok voltak. A művész egyszerűen olyan területeket ábrázolt, ahol az emberek dolgoztak. Hőseit festette anélkül, hogy túlzott érzelmesség és megalázó sajnálkozás volt. Festményei, noha nem szeretetteljesek, nem tartalmaznak éles társadalmi kritikát vagy expozíciót. Megpróbálta közvetíteni a dolgozó ember természetes méltóságát és bebizonyítani, hogy még a szokásos kemény munka is csodálható, és ezt nem kell túl sokat díszíteni.

A “Lenverõk” írásának alapja a mûvész által 1886-ban látott jelenet, a holland Laren falu kunyhója. A nyers lenből származó nők lenrostot kaptak. A munka nehéz és poros volt. Az ilyen kócos nap folyamán a falakat és az ablakokat szürke vászonpor borította. Annak érdekében, hogy megvédjék magukat a tól, a nők szorosan kötik a fejüket sálakkal. Itt készített előzetes vázlatokat és vázlatokat, valamint az olajfestmény első változatát. A kész vászon már megjelent a berlini stúdióban.

Az 1887-ben a párizsi szalonban kiállított festményt a nyilvánosság nagy visszafogással fogadta. Ennek ellenére a kritikusok tisztességes értékelést adtak neki, ugyanúgy, mint Lieberman teljes munkája: Adolf von Menzel német festőművész művésznek nevezte, aki valódi embereket festett, nem pedig modelleket.