Lerm herceg portréja – Peter Rubens

Lerm herceg portréja   Peter Rubens

A Lerma herceg ünnepi lovasportrája Rubens által készített hivatalos portrék széles skáláját nyitja meg. Lerma hercege III. Fülöp király kedvenc és első minisztere volt. Valójában Spanyolország autokratikus uralkodója volt. A művész ábrázolta őt lovaglás közben, szorosan tartva a kormányokat, azaz a kormány gyeplőit.

A művész ezen a portrén végzett munkája sok évig megmarad: először vázlatot készít vagy előzetes vázlatot készít a kompozícióról, aztán a természetből festi vagy festi a modell arcát, majd az egész portrét vászonra vagy fara festi, néha bízva abban, hogy dolgozik kiegészítőkkel és ruhákkal. , háttér a hallgatók számára. Ebben az esetben a lovas portrét maga a művész festette. A portré előkészítő vázlatát, amelyet Rubens készített egy olasz ceruzával és tollal festett papírra, a Louvre-i rajzszekrényben tárolják.

A ló ülőt ábrázol. A jövőkép teljes kompozíciója teljes egészében bemutatásra kerül. Már itt egy alacsony horizontot, egy fa körvonalait és a kompozíciót domborító és uraló lovas lovas alakját már körvonalazták. A lovas és az ő alatt álló ló ábrái összetett és szokatlanul vannak ábrázolva az adott idő szempontjából, különbözik az egyszerűbb oldalsó sziluetttől.

A portrét hűvös kékes színűre festették, és az éles és kontrasztos chiaroscuro Caravaggio munkájára emlékeztet. Rubens a Lerma herceg lovas alakjának a mozgását közvetlenül a néző felé irányította, ami a portrét úgy érezte, hogy egy hatalmas, széles mellű ló tolja a mozgását, a szélben csapkodva. Lerma hercegének portréja kettős érzéseket vált ki.

A herceg törzsét, amely páncélba borított, csodálatosan félretett jobb kezével, ünnepélyes póz benyomását kelti. Ezeknek a csillogó páncéloknak a kontrasztja, valamint a háttérben megkülönböztetendő csata azonban Lerma csupasz feje védősisak nélkül, teljesen szenvedélyes arckifejezéssel, amely nem kapcsolódik sem érzelmileg, sem összetételében a kép teljes karakterével és dekorációjával szemben.

Ennek a portrénak, amely a barokk portrék fõ jellemzõjévé vált, megkülönböztetõ jele a kompozíciós technikák olyan rendszere, amely felmagasztalja és heroizálja a modellt: kiegészítők ragyogása, aktív háttér, a modell bemutatása a közönség számára egy emelt talapzaton, hangsúlyozva a portré nagyszerűségét és ünnepségét.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (2 votes, average: 3,50 out of 5)