Icarus bukása – Peter Brueghel

Icarus bukása   Peter Brueghel

Icarus bukása az egyik leghíresebb festmény, melyet az idősebb Peter Brueghel holland művész készített. Ez az egyetlen kép, amelyet Bruegel festett egy mitológiai parcellán. A Brueghel festmény tulajdonjogát a szakértők vitatják – valószínűleg az elveszett eredeti későbbi példányáról beszélünk.

A kép kompozíciója nagyon eredeti: az előtérben apró figurák vannak ábrázolva, míg a főszereplő – Icarus – még a szemét sem látja azonnal. Csak alaposan megnézve észreveheti, hogy a lábak kilépnek a vízből, és több toll kavarog a tenger felszínén. A képen hiányzik a Daedalus: csak a pásztornak az ég felé rögzített tekintete sugallja az irányát, ahova elrejtett. Icarus esése észrevétlenül marad: sem pásztor, sem felnézett, sem eke, aki a földre tette le a szemét, sem egy horgász, aki túlzottan koncentrált a horgászbotjára, nem látja őt. Egy hajó halad el, de a tengerészek arca ellenkező irányba fordul; azonban ha valamelyikük észlel egy süllyedő hajót, nem valószínű, hogy egy hatalmas hajó lelassul a megmentése érdekében.

A képen azonban van egy észrevétlen lény, akinek Icarus sorsa nem lehet közömbös. Ez a teremtmény egy szürke partur, amely egy szikla szélén egy ágon ül. És ebben a részletben Bruegel követi Ovid bemutatásának mítoszát: A Metamorphoses azt mondja, hogy Icarus apja Daedalus kénytelen volt menekülni Krétára, miután megöli fiatal unokaöccse, Perdixét. Perdix a Daedalus hallgatója volt, és olyan ragyogó képességeit fedezte fel, hogy Daedalus félte a riválistól. Kihúzta Perdixet az Athéni Akropoliszból, ám Athena sajnálta a fiút, és zabkássá változtatta. Tehát a kis zabkásanak ok van rá, hogy felboruljon, miközben figyeli az elkövetõ fiának meghalását: számára Icarus halála nem tragikus baleset, hanem csak a megtorlás, amely felülmúlta a Daedaluszt.

Annak ellenére, hogy a telek legkisebb részletére ilyen figyelmet fordítottak, Brueghel festménye nemcsak egy ősi mítosz példáját, hanem csodálatos tájat is ábrázol. Bruegel itt folytatja Hollandia első tájfestőjének, Joachim Patinirnek a festői hagyományait. Ennek a művésznek a tájain az embereket gyakran kicsinek, alig észrevehetőnek ábrázolták, és a kompozíció fő szerepét a táj játszotta. Patinir befolyása a kép színsémájában is nyilvánvaló: például tájait az előtér barna színű képe, a középső zöld, a távoli a kék szín jellemzi.

A kép kompozíciójában különleges helyet foglal el a nap. Sápadt, áttetsző, a horizonton fekvő, mindazonáltal a szeme elkapja. És ez nem véletlen: a nap a kép teljes értékű “hős”: Icarus halálát a sugarai okozták. Az egész táj előttem szellemi fényében jelenik meg, és a kompozíció három kulcsfontosságú pont körül épül fel: egy paraszt alakjai az előtérben, egy elsüllyedő Icarus és egy napelemez a láthatáron. Ugyanakkor a szakértők megjegyzik, hogy a nap arany visszatükröződése a vízen, ami a tájnak különleges varázsa – csak az öregedő lakk hatása. A kép kezdetben hidegebb volt.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)