A Montmartre egyre kevésbé vonzza Lautrec-t. Most Párizs különféle részein volt. Ősszel vezetett barátaival a Foley Bergerbe, ahol Loy Fuller, egy amerikai táncos nagy sikerrel fellépett. Nagy sikerrel? Talán ezt szerényen mondják: az általa létrehozott táncok egyszerűen vadul sikeresek voltak. A terem teljes sötétségbe zuhant, amikor Loy Fuller többszínű spotlámpákban, széles gáz – vagy muszlin-imbolygó ruha mellett jelent meg a színpadon. Milyen könnyű a mozgás, milyen arabeszk, piruettek! Micsoda ragyogó tánc! Körbepillantott a színpad körül, akár egy hatalmas tüzes virágra, akár egy tarka szárnyú pillangóra emlékeztette.
Mint sok művész, a táncos is teljesen meghódította Lautrec-t. “Ő az igazi Nika Samothrace!” – mondta örömmel. Késleltetés nélkül több vázlatot készített a kartonon ebből a “fényes szökőkutak nimfájából”, majd egy fekete-fehér litográfiát szentelt neki, mindegyik nyomtatványt aranyozva festette és porolta.
Hamarosan újabb látvány felkeltette Lautrec figyelmét – a “Chrysanthemum Dad’s Ballet”, egy japán stílusú fantázia, amelyet novemberben állított fel az Új cirkusz, Párizs központjában, a Saint-Honoré utcában. Az Oller által 1886-ban alapított Új Cirkusz volt az a hely, ahol az egész “elegáns közönség” elszaporodott, és amint azt a de Jurnal komoly újság állította, “a világ nyolcadik csodája” volt. Ez a cirkusz egy évvel ezelőtt adta Lautrecnek egy csodálatos, nagyon sajátos kép témáját a kartonon: “Egy nő öt bohóc bohóc”. De Lautrec különösen tetszett a Chrysanthemum balettjének.
Az Új Cirkusz arénája, ötletes eszközének köszönhetően, könnyedén medencévé vált, amelyet tó formájában terveztek. Ott liliomok és lótuszok úsztak. A táncosok, Loy Fullerhez hasonlóan, átlátszó ruhákban, látványos fényjátékkal, a tó tündér vezetésével, a part mentén mozogtak, és rejtőztek a nádban. Ez a balett Lautrec-t inspirálta két festményhez.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)