Murillo szentek képeivel egész karrierje során foglalkozni kellett. A “Mária Magdolna” mester viszonylag korai munkáját az alábbiakban, később – később “Andrew apostol vértanúja” – ként említjük. befejezte a mester röviddel a halál előtt. Ezek a festmények feltűnően különböznek egymástól. A lényeg itt nem annyira a festői jellemzők, hanem a téma feltárása.
Murillo későbbi szentekkel készített vallásos festményei sokkal drámaiabbak, mint az 1640-es, 1650-es és 1660-as évek elején készült hasonló vászonjai. Igen, a Szent András mártírokban a drámákat maga a helyzet kényszeríti ki. Megjegyezzük azonban, hogy a fiatal Murillo nem nagyon szerette az ilyen helyzeteket. Inkább a szentek látomásait vagy cselekedeteit ábrázolta. Az 1670-es években teljesen új, nem saját jellegzetes telekkel foglalkozott.
Az itt idézett “Szent András vértanúság” mellett olyan munkákat lehet nevezni, mint “Krisztus flagelációja”, “Keresztre feszítés”, “Szent Ferenc átfogó Krisztus”. De még a “békésbb kompozíciókban” vagy “a Magyar Erzsébet irgalma”) is, visszatartott és tragikus megjegyzések jelennek meg, az egykori Murillo, aki egy angyal hajába kötötte az íjat, egyáltalán nem különös.