Az 1895-ben Bresciasában található Achille Glicenti antik kereskedőtől szerezték be. Korábban Milánó magángyűjteményében volt. 1933-ban Ferrara-ban kiállították a Ferrara Reneszánsz kiállításon. A szakértők sokáig nem tudták, kinek tulajdonítják ezt a képet. Sokan azt hitték, hogy ez a mantua művész, Lorenzo Leombruno művészének ecsetéhez tartozik, de most egyhangúlag elismerték, hogy a szerző Lorenzo Costa, és a mantua idejére nyúlik vissza.
A kép készítésének idejére vonatkozó feltételezés azonban téves, mivel van egy másik kétségtelen Costa-kép, amely ugyancsak azonos helyzetben álló meztelen nőt ábrázol, és amely kétségkívül a mantuai időszakra utal. Ez a bolognai kép sok szempontból nagyon különbözik a budapesti képetől, például az arc és a test arányában.
Úgy véltek, hogy mindkét festmény ábrázolja a Vénust, de valószínűleg egyikük sem istennő. Talán a bolognai festmény a Thalia múzeumot ábrázolja – ilyen következtetést lehet levonni az akkori attribútumok és hasonló képek alapján. Az a feltételezés, hogy a Vénust ábrázolják a budapesti festményben, ellentmond annak a ténynek, hogy a nő kezében sál nyugodt, míg az akkori művészek Vénust ábrázoló festményein a sál mindig csap a széltől. Az alak képi naturalizmusa azt jelzi, hogy ez Costa korábbi munkája, és nem lehetett volna írni a mantuai időszakban, amikor Costa írási stílusa stilizáltabb lett, és az elmélet már a művész közvetlen megfigyelése felett uralkodott.
Az érvelést a budapesti festmény korábbi alkotása mellett E. Pogan-Balage is előterjesztette, amely szerint Marcantonio Raimondi Costa által készített festményünket 1505-ig az egyik metszetén női figura létrehozására használta. A teljes hosszúságú meztelen nőket ábrázoló képek egész Olaszországban elterjedtek a Firenze utánozása után, elsősorban Botticelli hatására.