Lotto az olasz Cinquecento egyik legérdekesebb, sokoldalúbb és eredeti művésze. A munka megrendelésének körülményei ismeretlenek. A képet talán Mario d’Armano művész unokaöccse kérésére festették.
A jelenet, amely jellemzően Lottonak tűnik, ikonográfiai szempontból meglehetősen bonyolultnak tűnik, lehetőséget adva számos értelmezésre. A legegyszerűbb az, amely a műt a boldogság allegóriájaként értelmezi: a mű ikonográfiai felépítése, amelyet feltehetően az esküvő alkalmával írtak, közvetlenül megfelel a klasszikus tőkésnek. A kompozíciót a Vénusz alakja uralja, amelynek fejét egy csodálatos diadem díszíti esküvői fátyollal. A kagyló, rózsaszirom, amely úgy tűnt, hogy éppen a mellére érkezett, és a mirtusz klasszikus szimbólumok, amelyek az istennőt azonosítják.
A kompozíció további részletei a szeretettel és a hűséggel társulnak: mirtuszfüzér és cenzer, piros borító, borostyán. Ámor pisil át egy mirigy koszorún, ami termékenységi kívánságokat és boldog szavat jelent az unió számára. Az előtérben a Kígyó, szinte láthatatlan a drapéria redőin, amelyeken a Vénusz fekszik.
Vannak, akik ezt általában féltékenységgel társítják. Az ősi hiedelmek szerint azonban ez a hüllő a Föld Anyához kapcsolódó falisztikus szimbólum volt, és itt a boldogság és a termékenység allegóriája. A háttérben, a Vénusz feje mögött, felhívják a figyelmet a borostyáncsírák hajtásaira, amelyeket egy fának tettek körül. A hegymászó növények fő jellemzője az, hogy örökzöldek és fatörzsek “átölelésével” növekednek.
Az Ivy-t a szeretet és a barátság megnyilvánulásaival társították, és a hűség és az örök szerelem szimbólumává váltak. A művész csodálatosan tudta megjeleníteni Ámor merész kifejezését és ravaszságát. A Vénusz hűséges társának fején egy mirtusz koszorú található, amelyet az ókorban tiszteltek a termékenység jelképeként. Ezt az értelmezést itt támogatja egy isteni fiú gesztusa, amely boldog és gyümölcsöző uniót jelez.