Albrecht Dürer az északi reneszánsz egyik régi mestere és kétségtelenül a német reneszánsz legnagyobb művésze. Munkája nagy része az olasz humanizmus és a formatervezés egyedülálló szintézise.
A mester különös szeretettel bírt a tájfestés iránt, egyesítve festményein a természet és a vadvilág báját. A németországi és az olaszországi utazásai során Dürer számos tanulmányt végzett a vadon élő állatokról, amelyek számos lenyűgöző munkát eredményeztek, köztük a Fiatal Nyúl akvarell és egy nagy darab rét.
Dürer a “Big Sod” néven is ismert munkát 1503-ban fejezte be Nürnbergben, stúdiójában. A művész által végzett természettudomány segítette ennek a ügyesen elvégzett munkanak a létrehozását, amely a vadon élő növények összefonódását ábrázolja. Közülük kamilla, pitypang, útifű, cickafark és más növényvilág képviselői láthatók.
Dürer technikája és készsége, amely ebben a képen megmutatkozik, elképesztő. Dürer képes volt továbbadni az egyes szár, levél és virág egyedi realizmusát. Ennek a szintnek a realizmusát egy érdekes ötletnek köszönhetően érik el, amelyben a fajok sokféleségének káoszát egyesítik az egyes fű – és viráglapok pontos részletezése.
Mindez a rendetlenség egy üres alapon található, amely a kompozíció ésszerűsítését szolgálja. A szár, a föld és a növényzet képének ragyogó pontosságával a háttér nem támogatja a zöld mezők vagy a kék ég összetételét. Látható, hogy a vegetációt jobb oldalon szigorúan korlátozzák, de bal oldalon a tiszta él nem azonosítható.
A művészkritikusok munkájának elismerése ellenére Dürer nem tűzte ki célul az élő világ reális töredékének ábrázolását. Eltérően a Young Hare akvarellétől, amely önálló művet képviselt, ez a festmény inkább kutatás és botanikai kísérlet volt, amely később segített a festőnek nagyobb művek készítésében. Annak ellenére, hogy ez a kép nem kapcsolódik egy adott objektumhoz, Albrecht Durer egyik leghíresebb művének tekintik.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)