A mai szabvány szerint a Mane lázadó nem volt áldás – a modern bulvárlapok még mindig nem mutatnak minket minden nap, azonban a 19. század végén a festő vászonjai sok panaszt okoztak. Különösen a közönséget bosszantotta a “Reggeli a füvön” és az “Olimpia” képek, amelyek szerint a tiszteletreméltó közönség nem habozott a vászonra köpni.
Egy másik híres botrányos festmény a “Nana”, amelyet a szerző 1877-ben készített el. Manet éles tekintetét a nő WC-jére fordította, ami azt jelenti, hogy betört a tiltott és nagyon intim zónába. A modell közismert személyiség – Henrietta Hauser cocotte, aki Párizst ismerte és akit kapcsolatba hoztak a Narancssárga herceggel.
A lányt abban a pillanatban ábrázolják, amikor csaknem befejezte az öltözködést – szorosan meghúzott fűzővel, derékát hangsúlyozva, egy hófehér alsó ing fölött. A harisnya lábai szinte a térdre nyitottak.
Amellett, hogy Mane bemutatja a félig öltözött Henrietta-t a nyilvánosság számára, az “tisztességtelenség” hatását kiegészíti egy ember alakja a vászon jobb oldalán. Szabadon ült a kanapén, és botot tart, és bár a képe nagyon vágott, a néző észreveheti, milyen szabadon érzi magát ugyanabban a szobában, mint az öltöző. Itt még a leggyakoribb néző is merni fog – előtte a világ félének hölgye áll.
A szín szempontjából az egész vászon a hideg sötét színek és a világos, meleg árnyalatok kontrasztos kombinációjára épül. A kép sok részletben gazdag.
Mane munkája nagyon élénk és szokatlannak bizonyult, ami a cselekmény tárgyában, és különösen a technikában, valamint a kompozíciós konstrukcióban állt. Nem meglepő, hogy a festő munkáját a Szalon Bizottságához akarta benyújtani. Egy ilyen merész vászon elutasítását azonban megtagadták, ami hatalmas csapást jelentett a művész számára. Mane a festészet kritikájával küzdött, és a biográfusok hangsúlyozzák, hogy éppen e kudarc miatt kezdődtek a mester egészségügyi problémái.