A “Nő a kertben” festményt 1887-ben festették Párizsban. Ez tükrözte Van Gogh szenvedélyét az impresszionizmus iránt. A művész minden figyelmét a látott pillanatnyi benyomásának átadására összpontosítja. A futó nő, mintha véletlenszerűen rápillant a szerzőre, aki a kert sarkában fest. A hirtelen elkapott pillanat azonnal tükröződik a vászonon, ahol a benyomások fényereje a színes kombinációk intenzitása révén továbbadódik.
A teljes háttér világoskék árnyalatai vannak fesve. Ez távolítja el őt a nézőtől, és a képet elfelejti az álom. Ennek a fényes kéknek a fényében egy nő alakja emelkedik ki. Fehér ruháját különböző pasztellszínek különböző árnyalataival festette, a dinamikus vékony vonalvezetések pedig az alak némi súlyosságának ellenére világosak.
A arcvonások erősen általánosítottak, de ez nem fosztja meg a képet az expresszivitástól. Van Goghnak valamiféle megfoghatatlanul sikerült eljuttatnia a hősnő jóindulatú hangulatát, aki érdeklõdõen a mûvész irányába fordította a fejét, és óvatosan hordozott egy színes csokrot a kezében.
Az ábra dinamizmusa erőteljes kontrasztot teremt a táj általános összetételével. A teret a háttérben fák fája és mindkét oldalán két fiatal fák határolják. De az ilyen közelség nem hoz létre negatív érzéseket, hanem éppen ellenkezőleg, kicsi, barátságos teret képez, amely lehetővé teszi, hogy a néző összes figyelmét a hősnő képére összpontosítsa.