Vincent Van Gogh tájképműve 1889-ben készült, és élénk színes posztimpresionista reakciót képvisel az impresszionista ábrázolás módjára.
Két összetett művészi módszert különös módon újraolvasztott és észrevett Van Gogh, aki munkájával megerősítette és fejlesztette a művészet posztimpresionista orientációját.
Az “Olive Grove” egy fényes és aktív kép, nemcsak a színes megoldás szempontjából, hanem a fő képek és részletek rajzolásának művészi technikája szempontjából is. Ez a fajta többszínű vászon behatol a mindennapi, néha hétköznapi felfogásunkba, és gazdag színekkel festi fel, mintha fantasztikus álmokból származna. A képen két világ egyesül: a jelen és az álmok világa. A kép nagy része bizarr, irreális képekre hasonlít, amelyek egymástól sziluettek között áramlanak. Áramló kontúrvonalak, fantasztikus, többszínű villanások, mintha pulzáló színes patakok lennének, durva “árnyékolás”.
A föld felszíne vörös-forró, mérsékelten ülő, nyugtalan lávához hasonlít. Az ég tere olyan, mintha csillagok esője lenne borítva. Mint a lángfolyamok jelennek meg előttünk, ezek a zajos energiaáramok.
A kép remegni kezdett, és a környező térben széttöredezett, ráncos színes sugarakkal lángolt, amelyek mindent elfogtak és kitöltöttek. A kép annyira meleg, hogy úgy tűnik, már ki is sugározta. A látszólag túlzott hőfeleslegeket önmagában kifújja. A kép lágy, bár tele van variációval, és szélsőségesen festett gusztos festékekkel.
A képet pontosan megtöltik szivárványos tükrök. Itt a fény és az árnyék összefonódik, a szín különösképpen refraktált, csillogó tükrök tereit teremtve, teljesen új, ellentétben a szürke kő és az üres falak világának bármivel. Ez a kép megnyitja a teret, és a végtelenbe irányítja. Ezek az élénk színek és vonalvonalak, amelyek belső erővel tele vannak, még az új világegyetemben is mindig észrevehetők lesznek, mert ez nem csak egy fényes kép, hanem a zseni tükröződése.