Gerard Terborch – a XVII. Század holland iskolájának kiemelkedő műfajmestere. Karrierje elején elsősorban paraszti életből és katonákból készített jeleneteket írt, az 1640-es évek végétől pedig a belső terek jeleneteire specializálódott, kis karakterű karakterekkel – általában párok, hölgyek olvastak, írtak és zenéltek.
Lehetséges, hogy az itt ábrázolt hölgy a művész nővére. A művész rászorulóknak élt, ez magyarázza azt a tényt, hogy modellként szűk közeli emberek körét használta, különösen húga, Gezina. Valószínűleg ő a “Kézmosás nő” festményben van képviselve.
Az ilyen történeteket a kutatók általában a feloszlatott élet allegóriájaként értelmezik, ám ebben az esetben a munka tartalma valószínűleg erény allegóriája. Jelképei: egy feltekercselt ágynemű, egy nő kezet mosó, ékszerek hiánya az asztalon, végül egy kutya, amely a háziasszony nyugalmát védi.
Az állat szimbólumának legszembetűnőbb illusztrációja Jan van Eyck “Arnolfini pár arcképe” festménye, amelyet a londoni Nemzeti Galéria tárol. Festői szempontból Terborch ebben a munkában páratlan mesternek bizonyult az anyagátadás, különösen a fehér szatén és a többszínű terítő terén.