Tiszt és nevető lány – Jan Vermeer

Tiszt és nevető lány   Jan Vermeer

Ez a munka a holland barokk stílus egyszerű, de bájos képviselője. A mű bemutatása a lány és barátja kapcsolatán alapszik. Ülnek egy asztalnál, egy nyitott ablak mellett.

Az előtérben, bal oldalon, egy tiszt háttal ül a néző felé, a jobb oldalon lévő lány rá mosolyog. Mögötte egy nagy holland térkép látható, egy díszítő elem, amely a karosszékekkel együtt gyakran megjelenik a művész későbbi munkáiban. Maga a kompozíció viszonylag általános a holland műfajban, ám Vermeer ezt a fény és a tér elsajátításának bemutatására használja. A karakterek elrendezése fokozza a mélység hatását, és intim hangulatot kölcsönöz a képnek. A hősök közelsége és hozzáállása különbözteti meg Vermeer tematikus munkáit a többi realista művésztől.

A művész ifjúságának egyik legnagyobb festménye megerősíti a 17. század egyik legjobb mesterének hírnevét.

A festmény Vermeer világítástechnikai készségét szemlélteti. A főszereplő például meleg fényben fürödik, amely egy nyitott ablakon át önt fel. A lány arca és fejfedése ellentétben áll a ruha sötét ujjával, napfényes csíkokkal.

A “Tiszt és a nevető lány” számos olyan elemet tartalmaz, amelyek teljesen új voltak Vermeer repertoárjában, ami arra készteti a kutatókat, hogy más festők befolyásolják a fiatal művész munkáját. Úgy gondolják, hogy Vermeer ismerete a műfaj művészével és portré festőjével, Gerard Terborch-nal jelentősen befolyásolta a mester stílusának kialakulását. A mester többi munkájával szembeni stílusbeli különbségek ellenére a “Tiszt és nevetõ lány” jelzi a mûvész állandó érdeklõdését a karavagizmus iránt.

Figyelembe véve a Terborch alkotásainak nyilvánvaló hasonlóságait, ez a Vermeer kompozíció kiemelkedik kortársai alkotásaiból, elsősorban hihetetlen, űrrel való munkájából. Lehetséges, hogy a kép hangerejét egy lyukasztó kamera segítségével érjük el. Ezt megerősíti a katona figura enyhe torzulása, egyes tárgyak körvonalainak és színeinek, valamint számos más jelnek a keverése. Ezt az optikai eszközt segédeszközként használták a Vermeer előtt még aktívan használt perspektívák kialakításához, és első említésüket az ie 5. században találták meg. e.

Ez a Vermeer-mű sokkal kevesebb szimbolizmust tartalmaz, mint a későbbi művek, bár a térkép és a nyitott ablak utalásokat idéz elő a külvilág felé, valószínűleg utalva az alkohol hatására és a szentség fontos szerepére.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)