Van Gogh 1887 tavaszán Párizsban festette a “A fűben ülő nőt”. Ez a művész egyik lenyűgözőbb festménye. Összetételében és színrendszerében visszhangozza Renoir és Manet festményeit.
Van Gogh arra koncentrált, hogy a látványát bemutassa. Egy nő ül a fűben, egy fa árnyékában. Van Gogh könnyen ábrázolta nyugodt pózát, lágy vonásait, figyelmes pillantását. A lány mögött egy fényesen megvilágított napos terület található, gazdag sárga színben. A fűben játssza a napfény tükröződését.
A képet gyorsan festették, mintha a művész sietett volna elfogni a látványt. A világos és élénk színek játékával lenyűgözve gyorsan ábrázolja egy alak és az arc formáját, figyelmen kívül hagyva a modellezési hangerőt és a kép pontosságát. A lehető leginkább intenzíven jeleníti meg a színárnyalatokat, kékes árnyékreflexeket mutatva a lány bőrén.
A fű gyors, energikus lökettel van írva. Van Gogh a tavaszi természet árnyalatainak minden gazdagságát közvetíti, okkerre és zöldre ragyogva. Gyors pontokkal színes tavaszi virágokat ábrázol. A képet napos hangulata különbözteti meg, tele van optimizmussal és csodálattal a környező valóság iránt. Van Gogh ugyanolyan figyelmet fordított a természet szépségére és az ember szépségére, csodálatát a színgazdagság és a cselekmény lírai formája révén.