Karl Bryullovnak szándékában áll rendkívüli ajándékának a “nagy ihletésű országban” – Olaszországban – feltárása, amelyet 1822-ben a Művészek Ösztönzésének Társasága küldött neki: pontosan itt felel meg minden elvárásának, amelyet fiatalkorában mutatott.
A festő megengedte magának lírai eltéréseket – műfajokon ábrázolt festményeket, amelyek a modern kritikus szerint kétségtelenül egy boldog esélyből származnak, amelyet ennek az országnak a mindennapi életében vizsgáltak meg, és közvetlen benyomás hatására készültek.
Ezek a híres “olasz műfajok”, és az első közülük – “Olasz reggel” – hírnevet hozott neki. A kép hősnőjét, amely a nap sugarai által átszúrt szökőkút patakjain mossa, az arcon és a mellkason játszó reflexekből fakadó szellő fény, magának a reggelinek, a felmenő új nap reggelének, az emberi élet reggelének megszemélyesítésének tekintik.
A vászon mindenkit meghódított – az olasz, majd az orosz közönséget, a Művészek Bemutató Társaság tagjait és végül I. Sándort, akinek a Társaság ajándékba adta a képet. Később, 1826-ban I. Miklós megrendelte Konstantin P. Bryullovnak egy festményt, amely az előző “párja” lett volna. A mester a természet és az ember lényének ábrás összeillesztését igyekezett kidolgozni.
Az “Olasz középnap” festményben a hősnő érett szépségével párosul a napfény és a szőlőfürt földjeinek illata, amelyet csodál. A nap zenithje, a természet életének zenithéje, a gyümölcs érésének ideje – az emberi élet zenithéje. Mindkét mű, az “Olasz reggel” és az “Olasz dél” a Téli Palotában – Alexandra Fedorovna császárné privát kamrájában volt -, amely nem akadályozta meg a művészeket és a közvéleményt, hogy meglássa őket.
A. N. Mokritsky művész 1835. október 14-i “Naplója” elmondja, hogy ő és A. G. Venetsianov meglátogatta a császárnő budoárját, hogy megismerkedjen ezekkel a festői remekművekkel.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)