Diego Velazquez spanyol festő festménye “Olivares grófherceg arcképe”. A kép mérete 314 x 240 cm, olaj, vászon. Olivares Gaspard, spanyol államférfi és politikus, IV. Fülöp király kedvence és első minisztere 1621-től 1643 elejéig; kulcsszerepet játszott Spanyolország igazgatásában és külpolitikájában.
Sevilában, ahol körül koncentrálódott a vagyona, Olivares jótékonysági tevékenységet folytatott, sokat olvasott, szeretett a politikai tudományokban, és összegyűjtötte hatalmas könyvtárát. 1615-ben Philip koronaherceg esküvője megtörtént. A spanyol királyság szokásai szerint a házas csecsemőnek rendelkeznie kellett saját bírósági alkalmazottakkal, és Olivaresnek sikerült kulcsfontosságú pozíciót szereznie benne.
18 évvel idősebb, mint a herceg, és ő egyik mentorja lett neki. Az idő múlásával Olivares megszerezte Philip teljes bizalmát, és amikor 1621-ben felállt a trónra, Olivares karrierje biztosított volt. Azonnal nagyrészt, a király személyes őrének vezetőjévé vált, és a kezébe összpontosította az állami hatalom összes szálat. A nagylelkű királyi ajándékok tették Olivares-t a spanyol arisztokraták leggazdagabbá.
Lerma korábbi miniszterelnöktől és sok más kedvenktől eltérően sikerült tisztán tartania a kezét, és viszonylag kevés visszaélést alkalmazott, bár nem tudott segíteni, de embereit fontos pozícióba helyezte. 1622-ben Olivares hivatalosan Spanyolország első miniszterévé vált. A bel – és külpolitika szinte minden aspektusával foglalkozó Olivares felelős volt az összes kudarcért is.
A vereségek aláássák a királyi szívesség alapjait, és az uralkodó helyzetének kizárólagossága, amely sok álláshely, rangsor és mesés gazdagság felhalmozódásában kifejeződött, csak irigységhez és gyűlölethez vezethetett azok ellen, akiket Olivares és az ő népe hatalomból megsemmisített. Az első miniszter körüli érdeklődések miatt Olivares-t “gyűlölt zsarnoknak” hívták. Szaporodtak az Olivares-t elítélő szatirikus versek.
A gazdasági és politikai elnyomás felerősödése uralkodása alatt felkeléshez vezetett Katalóniában és Portugáliában. A megnevezett nemesség ellenállása és az 1630-as évek vége – 1640-es évek katonai és politikai kudarcainak együttesen kimerítette az uralkodó bizalmát Olivaresben, és 1643 januárjában a király beleegyezett, hogy lemondja Olivares-t. Az egykori kedvencet arra kényszerítették, hogy előbb nyugdíjba vonuljon, miután a madridi Loeches birtokában volt, majd Toróba, ahol Olivares élete utolsó éveit húga palotájában élt.