Legalább hetvenöt önarckép Rembrandt rajzai és festményei örökségében egyfajta “vizuális napló”.
A saját életének visszatükrözésének szükségessége és az állandó fiziognómiai elemzés azonban nem csupán az ékezetes önéletrajzi érdeklődés vagy az önbizalom jele: az önarcképek lehetőséget adnak arra, hogy felfedezzék a különféle érzelmek arcvonásokban való visszatükröződését, vagy lehetővé teszik a testtartás, a modor és a feltételes gesztusok árnyalatainak kísérletezését.
Néhány önarckép személyre szabott, mások a család számára készültek, de nem zárható ki, hogy jelentős számuk, különösen a későbbi művek, egyfajta vizuális önéletrajz. Ez a vászon, amelynek összetétele meglehetősen szigorú, egyike azon kevésnek, ahol a művész egy megható képet ábrázol egy emberről, aki ötvennégy évesnél idősebbnek látszik.