Antwerpenben Van Gogh vágya volt portrék festésére. Párizsba költözött, és igyekszik továbbfejleszteni képességeit, folyamatosan festve ismerősöket. Ezen felül sok időt szentelt önarcképekhez. A művész több mint harminc műt írt ebben a műfajban. Sokan vázlatok és vázlatok jellegűek voltak. Így jellemezheti ezt a gyorsan elkészített és befejezetlen külső képet.
A portré háttere festetlen maradt, a művész csak kissé jelezte színét szétszórt vonásokkal. A papírárnyalatot használta a fő arcbőrként, az árnyékolt részeket vörös színű vázlatgal és kissé megvillanva. De az arcvonások – a szem, az ajkak, a szakáll és a bajusz – sokkal gondosabban vannak megírva. A művész kiemelte a fő dolgot, minimalizálva a kisebb részleteket.
Ugyanakkor a paraszti kiegészítőkre is figyelmet fordított – egy szalmakalapot és egy fehér blúzt, amelyek előtérbe helyezik a kép témáját, és a néző figyelmét a tartalmára összpontosítja. Meg kell jegyezni, hogy nem ez az egyetlen önarckép, ahol Van Gogh egy szalmakalapot ábrázolta magát.
A portré írásakor Van Gogh elsősorban sárga színű, amelyet nyilvánvalóan a kék háttér kontrasztjának szándékozik használni. Csak néhány sor van egyértelműen megjelölve, a kép fő területe átlátszó és hiányos. Ez megkönnyíti a munkát, és hasonlít az akvarellhez.