Párizsban Van Gogh önarcképek sorozatát írja. A kivitelezés technikája és módja szerint különböznek egymástól, mivel a szerző minden esetben új feladatokat állított fel. Ezekben a munkákban Van Gogh különféle jelmezekben és fejekben jelenik meg, mintha szerepek és képek változnának. Ebben az 1887-ben festett portréban egy csővel ellátott szalmakalapba fogta magát.
A portréhoz Van Gogh egy klasszikus sötétbarna hátteret választott. Ilyen színekkel karrierje legelején portrékra festett. A korábbi munkáktól eltérően azonban itt nem korlátozódik a monokróm palettára. A sötét esti megvilágítás ellenére a művész sok színt és árnyalatot talál, arcát, kalapját és ruháját ábrázolja. Az árnyékrészekben a bőr zöldes árnyalatokat vesz fel, amelyek ellentétben állnak az elsődleges szín meleg vöröses hangjaival. A háttér sötét színe kék ingre változik, amely fentről lefelé téglaárnyalatot kap.
A képet vázlatosan készítették, fekete-fehér formák kidolgozása nélkül. Nagyon sok figyelmet szentelnek az arcnak, minden mást gyors vonásokkal írnak, amelyek iránya kissé felvázolja a formákat. Van Gogh arcán nincs egyértelmű kifejezés, szeme gondatlan és ugyanakkor fókuszált.