Ez az első festmények Párizsban, a született Vitebskről szóló emlékiállítások sorozatából. A kontrasztos, szemet gyönyörködtető színek és a térbeli dinamizmus visszaállítják az esemény ünnepi hangulatát.
A képnek valami közös a falfestéssel. A föld és az ég a lehető leginkább elvont. A háttérükön egy nagyon valódi és ugyanakkor titokzatos esküvői akció zajlik. A Shtetl lakói megjelenésük és a nemzeti szín minden hitelességét mutatják. Bal oldalon egy vízhordozó, egy találkozó, amely boldogságot ígér. A felvonulás előtt zenészek és dűne állnak – egy hagyományos szórakoztató, aki az esküvőn szórakoztatja a vendégeket. A képen a mozgás vízszintesen történik, ami jellemző a művész korai korszakára.
Chagall korán elutasította a judaizmus ikonoklazmáját és a zsidó hagyományt, amely megtiltotta az ember ábrázolását. Éppen ellenkezőleg, a zsidó emberek történelmi emlékét látványos műanyag képeken kívánta megragadni. Ez a kép élénk megerősítést nyújt erre. Megmutatta Chagall azon képességét is, hogy festményein “történeteket mondjon el”, és ezzel egyidejűleg egyesítse a képek egyetemességét a finom pszichológiával és életerővel.