A Smolnyanka portrék sorozatában kissé különbözik Alexandra Levshina képe, bár a portréját nem kevésbé ügyesen készítették el, mint mindenki más. Csodálatos színházi ruhában lévő Levshina abbahagyta a táncot egy fényűző palotában.
A szövetek textúrája, amelyet festően egyesít egy rózsaszínű, hamu-tompa hang, jól olvasható; a kecses mozgást pontosan továbbítják. Ebben a portréban a táncgesztus látható dallamát és a gyönyörű dekoratív festményt a fény és az árnyék kifejező hatása egészíti ki.
Egy tizenhét éves lány arca azonban felnőttnek tűnik éveken túl: kissé hátradőlve egy táncpóznak megfelelően, jóindulatú mosollyal megvilágítva, tele van komolysággal és figyelmével, a fekete fényes szemek könyörtelenül néznek le és elidegenedtek. A “külső” és a “belső” közötti eltérés egyértelműen észrevehető. Levshina gesztusai és testtartása, amely jobban látszik egy érett ember számára, sima, óvatosan nyitott előttünk a kép mély-térbeli összetétele.
Jobb kezével Levshin felemeli és elteszi a már nagyon széles szoknya széleit, kitöltve a mély háttér sötét teret. A bal kar és a könyöknél hajlított váll kissé le van fekve – ezzel a technikával a művész a kép elejét és a hátteret köti össze. A Molchanova, Borshchova és Alymova portrék külön kompozíciós egységet alkotnak. A vászonok méretét és összetételüket tekintve már a kezdetektől egészükre gondoltak: központjában – állva Borššova, oldalán – egymással szemben, Molchanova és Alymova felé ülve. A csodálatos szaténszoknya drapériája, a figurák maga pozíciója, hasonlóan fordul a néző kissé mosolygó arcaihoz, a kézmozdulatok jól olvasható zárt kompozíciót hoznak létre.
A függöny sötét ráncai által súlyozva, Molchanova bal oldalán, illetve Alymova esetében a háttér jobb oldalán ellentétes a hárfa nyakának aranya és a fizikai eszköz. Ezek a fényes foltok viszont felkészítik a nézőt a Borshchova háttér mély áttörésére, miközben a lépcső lemegy. Kompozícióval összekapcsolva a portréknak meg kell oldaniuk az általános szemantikai problémát. Mint általában vélik, a szavalat, a tánc és a zene allegóriáját képviselik.