1905 és 1909 között Gustav Klimt, a híres osztrák művész és az Art Nouveau alapítója a brüsszeli Stokle-palota díszítésén dolgozott. A luxus kastélyt a gazdag ipari vállalkozó és adolf Stokle, Stokle építész, Josef Hofmann építész építette. Hoffman, Klimt barátja, aki vele vezeti a Bécsi Szecessziót, meghívta a művészt az ebédlő tervezésére. Klimt és Hoffman ugyanazokat a művészi nézeteket képviselte, így könnyen megtaláltak egy közös nyelvet.
Terveik szerint a falak építészetének és díszítésének egyetlen műalkotásnak kellett volna lennie, ezért fenn kellett tartani a harmóniát a szoba építészete és a festészet között. Ezen felül Stockle egy ázsiai művészet nagy gyűjteményét birtokolta – beltérben kiállítva – nem kellett volna disszonancia a faldekorációval, ezért Klimt megpróbálta fenntartani az egyensúlyt saját látása és a keleti légkör között. A munkát megkönnyítette az a tény, hogy a belső terek építkezése és dekorálása egyszerre zajlott.
Néhány évvel korábban Klimt, aki szinte soha nem hagyta el Bécset, Olaszországba utazott. Látogatott Velencében, Firenzében és Ravennában, amelyek az arany mozaikjaikról híresek. Itt elsajátította a mozaiktechnikát, amelynek hatása látható a Stockle-palota dekoratív frízében. “Az élet fa” – egy panel a Stockle-palota étkezőjében. Klimt nem hiába használt ilyen fontos mitológiai képet. Az életfája egyszerre fejezi ki a világ szerkezetének képét és az egyén eredetét. Ezenkívül lehetséges, hogy ez egy bibliai fa megtestesülése, amelyet maga Isten ül a paradicsomban, és örök életet ad. Ezt spirálokkal festett háttér jelzi – a végtelenség ősi szimbóluma.
Maga a fa egy kanyargós, mint egy út, törzs és háromszöglevelekkel és kerek virágokkal pontozott ágak. A kritikusok egyetértenek abban, hogy a háromszögek és a körök a férfi és a nő alapelveinek megszemélyesítése, melyet Klimt vett át az akkoriban rendkívül népszerű Sigmund Freud művekből. A kép olyan pillangók képeit is tartalmazza, amelyeket a nyugati kultúrában a halhatatlanság, az újjászületés és a feltámadás szimbólumának tekintnek. Ez volt a mester utolsó jelentős monumentális rendje, amely Klimt munkájának “arany periódusához” tartozott. Ezt a nevet nemcsak azért kapta, mert a művész nagylelkűen használt aranyat e korszak alkotásaiban, hanem azért is, mert akkoriban számos elismert remekmű készült. Nekik a művész a Stockle-palota díszítésével kapcsolatos munkáját is tulajdonította nekik.