Az arles-korszak egyik legkedveltebb motívuma a város körüli búzamezők voltak. Ezen a képen Van Gogh ismét foglalkozik ezzel a témával. Lenyűgöző kilátást nyújt egy magányos parasztházról, amely zöld búzahajtással borított széles terület mögött áll.
A művész a mező nyitott teret rajzolja, a kép kompozícióját jobbra korlátozva. A távolba nyúló, karcsú fák sora aláhúzza a táj mélységét, és úgy néz ki, mintha egy látványosan megvilágított fehér ház a láthatár felé fordítja a néző pillantását. A gazdag fallal borított, buja lombfákkal körülveszi a tanya, úgy, hogy a széles mező kis, barátságos sarokré váljon.
A teljes képet tiszta színekkel festették, amelyek közvetítik a napsütéses nyári délután hangulatát. A ragyogó kék ég a teljes kép színsémáját adja meg, amely a fák zöldjében tükröződik, és a mező háttérét kékes árnyalatokkal színezi. Az előtérben a fű melegebb, vastagabb árnyalatra kerül, amelyben a vadvirágok világos pontokkal láthatók. A hideg és meleg hangok játék tökéletesen közvetíti a ragyogó napsütéses nyári nap hangulatát. A kék ég ellen a parasztház sárga-piros teteje színes, vidám akcentussal emelkedik ki.