Shishkin a kedvenc művészem, festményeim véleményem szerint élőként jelennek meg előttem. Rájuk nézve úgy tűnik, hogy azon a helyen találja magát, és nemcsak azt a szellőt érezte, ami ott fúj, hanem a körülvevő hely szagát is. Ez a kép mesékkel, varázslatokkal és fenséggel teli erdőt ábrázol nekünk.
Nagyon szeretem ezt a képet, és a legérdekesebb dolog az, hogy a művész minden részletet szépen festett, anélkül, hogy hiányzott volna a apróság. Látom, hogy a képen minden tű tűlevelű fában van, egy patak melletti fekvőkövet és egy csonk mögött és a fűben elrejtett gombát. Mindenekelőtt a magas fenyőfák árnyékot teremtenek, és ágaikkal a föld felett egy kupolat hoztak létre. Valahol messze látom, hogyan virágoztak a fenyők, sok a nap, mert egy kis rét alakult ki.
Véleményem szerint a művész nagyon régi fenyőket ábrázolt, ezeket évszázadoknak is nevezik. Rájuk nézve úgy tűnik, hogy egy kicsit látták ezt a helyet, néhányuk már meztelenül áll és kiszárad, tűk nélkül, fiatal fákkal egyenértékűen vannak. A fiatal fenyők tűi viszont számomra nem tűnnek élesnek, éppen ellenkezőleg, a művésznek sikerült átadnia ezeknek a fáknak a lágyságát és fiatalságát. Shishkinnek a képén a természet örökkévalóságát sikerült továbbadnia nekünk. A fákkal nézve számomra úgy tűnik, hogy az élet örökkévaló, bár semmi sem áll meg, de áramlik, és bármennyire is nehéz ez nekünk, néha ellen kell állnunk minden hátránytól.
Nagyon tetszett ez a kép, döbbenten lélegzem és felnéztem. Nem tudja szavakkal átadni azokat az érzéseket, amelyeket rá nézve átél. Csak egy igaz művész, kézműves mestere képes összehasonlítani az évelő fenyőket az emberi sorsokkal. És csak ezeknek a remekműveknek köszönhetően többször jöttem a kiállításra. Festményei meghódítottak engem.