Van Gogh nagyon szerette a természetet, és számukra végtelen inspirációt jelentett számára. A természetben mindig volt sok parcellát, amelyeket érdemes a vászonra fektetni. De magának Van Gogh szerint ezeket a történeteket is képesnek kell lennie megtalálni és látni. A művész számára ez nem jelentett problémát, mert mindenben, ami körülvette, valami életet és végtelenül gyönyörűet talált.
Provence-ban Van Gogh állandó munkafolyamata volt. Vászonjai a mezők széles kilátását tükrözték, árnyékolt erdősarkokat, vagy akár néhány apró részlettel ellátott ilyen apró természetdarabot.
Ezen a vászonon Van Gogh több mákvirágot és két pillangót ábrázolt a ritka fű háttérében. A kép kivitele módja a lehető legközelebb áll a japán festészethez. Ezt bizonyítja a részletek sík dekoratív képe, az aszimmetrikus kompozíció és a vászon gondolata, ahol minden figyelmet odafigyelnek a virágok és rovarok szépségére.
Van Gogh kompozíciójának fő szemantikai központja két könnyű pillangót készített, ellentétben a fű és a levelek háttérével. A kép tetején lévő nagy mákvirágok ellensúlyozzák őket. A vászon jobb oldala teljesen meg van töltve, míg a bal szinte üres marad, foltokkal, amelyeket a vászon festékkel nem takar be.