Charles Lebrun a Francia Bíróság hivatalos művésze, a “XIV. Lajos stílus” alkotója. Lebrun egy szobrász fia volt, és korai felfedezett egy rendkívüli tehetséget. A bírósági körök mecénásának köszönhetően, még szakmai gyakorlata során is, nagy megrendeléseket kezdett teljesíteni, különösen Richelieu bíboros számára. 1642-1646-ban a művész Olaszországban élt, beszélgetett Poussinnal, tanulmányozta Raphael munkáját, de leginkább a bolognai tudósok művészete lenyűgözte.
Visszatérve Párizsba, Lebrun a király és miniszterei, Mazarin és Colbert égisze alatt maradt. A Királyi Festmény – és Szobrászati Akadémia egyik alapítójává, vezetőjévé vált, és 1671-ben kinevezték a Királyi Festmények Kabinetjének igazgatójává, azaz valójában a Louvre első igazgatójává vált. Óriási hatalom és felelõsség koncentrálódott a kezébe, ám ugyanakkor a mûvész nem szünet el a festészettel foglalkozni, miután sikerült megõriznie a tehetséget és a készségeket.
“Segier kancellár arcképe” – Lebrun egyik legérdekesebb munkája. A művész realisztikus értelmezésben készítette első védőszentje portrét, szobrászati szempontból körvonalazott formában a visszafogottság, az impassivitás és a fenség érzékelhető. Ebben a munkában derült ki teljes mértékben Lebrun tehetsége. Egyéb híres művek: “Nagy Sándor története” festménysorozat. 1660-1668. Louvre Múzeum, Párizs; Daedalus és Icarus. A Hermitage, Szentpétervár.