Egy nő a tükör előtt. Ez az egyszerű történet a művészek sok generációját ihlette. Mindegyik benne talált valami sajátos, különleges, mások számára láthatatlanot.
A szerző a nézőnek példát mutat az igazi orosz női szépségről. A puffadt, vastag hajú, kék szemű szépség alaposan megvizsgálja reflexióját, és megbecsüli, mennyire felel meg a sötétkék anyagnak, amelyet egy új ruházathoz szánnak. Vöröses haj, fehér test, teljes ajkak, mély szemek, teljes mellkas – a bemutatott modellben minden vonzza a művészt, nyíltan csodálja hősnőjét, aki a szibériai szépség ideálát testesíti meg.
A barna tónusok és a mélykék kombinációja hangulatos, meleg, nyugodt légkört teremt. A kép nyugodt és egyszerű hátterének célja a test fehérségének hangsúlyozása, a hősnő táborát ölelő kék szövet árnyékolása. A mester tökéletesen tudta közvetíteni a szövet textúráját, a bőr matt lágyságát, a vastag haj ragyogását.
A hősnő hitetlenkedve néz a tükörbe, oldalról kritikailag értékelve. Van egyfajta a cselekmény bizonyos színházi jellege. A szerző úgy tűnt, hogy kémkedett ezen a jeleneten, láthatatlanul maradva a hősnő számára.