Anthony van Dyck, a Rubens tanítványa és ifjú kortársa, a XVII. Század Flandria egyik legnagyobb művésze.
1632-ben van Dyck, elfogadva I. Károly angol király meghívását, Londonba költözött. Új időszak kezdődik a festő életében és munkájában. A király simogatása után, aki felhívta őt a lovagrendre, és egy nemesi család képviselőjével feleségül vette a parancsot, van Dyck az angol arisztokrácia divatos portréfestőjévé válik. A mester kefe alatt egy galéria található a forradalom előtti Anglia legszembetűnőbb képviselőiből. A művész a létrehozott képekben arrogáns jelentéktelenséget, szellemi erőt és hősök karakterének szépségét közvetíti.
Sir Thomas Chaloner arcképe, a 30-as évek végén készült, kiváló példa az egyedi munkára. Egy negyvenöt éves férfi erõs szándékú, ideges, beteg arcú, amelyet kócos haj lökése és egy vékony csipkegallér borít be a vászonból. A vállára véletlenül egy fekete selyem köpenyt dobtak. Jobb kezének energikus mozdulatával a kardjának markolatára mutat. A bemutatott karakter pszichológiai jellemzőinek körülményei és pontossága Van Dyck művészetének fontos eredménye.
A művész még a portré azon jellegzetes vonásait is megismerte, amelyek sokkal később jelentkeztek, amikor Thomas Chaloner szemtanúja volt a vád elõtt a Lod érsek püspökének a tárgyalásánál, hazatárul halálra ítélték, majd amikor Károly I. halálos ítéletét írta alá. De az erõs akaratúakkal együtt jellemzői, Van Dyck megjegyzi a modelljében, valamint a fájdalmas megereszkedett bőr, valamint a vörösödő szemhéjak és a szem alatti táskák, amelyek inkontinencia következményei lehetnek. Ismert, hogy a hosszú parlament feloszlatása során, amelynek tagja Chaloner volt, Cromwell Sir Thomasot részegnek nevezte.
A “Thomas Chaloner portréját” 1779-ben szerezték meg a Hermitage számára, Walpole híres gyűjteményének részeként. Érdekes megjegyezni, hogy az eladás során őt ábrázolták a ábrázolt atya, akit Thomasnak is hívtak, portréjaként. Valószínűleg ezt szándékosan tették, hogy ne keltsék elégedetlenségüket II. Katarinával, aki talán nem akarja megvásárolni a “gyilkos” portréját. A téves név alatt a portré 1893-ig szerepelt az Ermitázs katalógusaiban.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)