Cranach első nagyszabású munkája, amely 1506-ban merült fel a Wittenberg-palota templom számára, azután, hogy 1505-ben az akkori választók tartózkodási helyére áthelyezték. Wittenberg a Szent Katalin oltár volt, melyet szinte rácsos dekoratív gazdagság és színes pompa különböztet meg.
Catherine oltárát Cranach nem megbízta: 1502-ben alapították egy egyetemet, amelyben Luther is tanított; Catherine-t a tudósok védőszentjeinek tartották. A legenda szerint ötven pogány professzort konvertált a kereszténységbe, akik igyekeztek elutasítani őt ebből a hitből. Később kerekes volt, de amikor meghallotta imáit, az ég tüzet küldött, amely elpusztította a kereket, miután Catherine lefejezte a fejét.
Az ábrázolt eső nézők között a Bécsi Egyetem professzorainak portrékét feltételezzük, bal felső sarokban a bölcs Frederick választókerület, a testvére, Johann, az Állandó pedig közvetlenül mellette van. Az oldalsó szárnyakon három szentek női alakja látható, a bal oldalon Dorothea, Ines és Kunigund, a jobb oldalon pedig Barbara, Ursula és Margarita. A szárnyak hátoldalát szintén festették, ide helyezték a nőszentek két alakját.
A középső deszka háttérében lévő erődben állítólag Torgauban található Hartenfels kastély, a jobb szárnyban pedig a Coburgi erőd, Cranach idején mindkettő a szász választóhoz tartozott. A stílusváltozás, amely abban az időben történt Cranach munkájában, egyértelműen érezhető. Bécsben felállított festményei a Duna iskola stílusát tükrözték, amelyet később Altdorfer és Huber képviseltek; Cranach Wittenberg művei sematikusabbak, nem annyira kifejezőek.
Az “Szent Katalin-oltár” még mindig közel áll a korai művekhez, visszatér hozzájuk az egyes pillanatok, például egy fa a bal szárnyban, de meghatározza a stílusos átmenetet a vékony lineáris dekorációhoz. A téma megfogalmazásában nyomok találhatók Cranach egyik, a Durer-fametszetből 1497 körül felmerült tanulmányról, amely nem utal a függőségre, inkább Cranach eredményeinek függetlenségére.