Annak ellenére, hogy a francia éghajlat mérsékeltnek tekinthető, és a tél ott viszonylag enyhe, még mindig zavarja nedvesség és nedvesség. A szív vágyakozik a tavaszra, és a művész lelke – még inkább! És egyébként, az impresionistáknak különleges oka volt a csodálkozás a tavasznak, és fáradhatatlanul ábrázolja azt, mint egy átmeneti idõt, gazdag hangokban és középtonokban, a gyorsan változó természetállapot árnyalataiban.
A méltányosság szempontjából azonban érdemes megjegyezni, hogy a Claude Monet által ábrázolt rugó már teljes lendületben van. Télen, amint mondják, itt nem “szaglik”. Inkább mindenki a nyár várásával él: az ég magasabb, a nap világosabb, a fák zöldre válnak, és ketten sétálni vagy piknikre jöttek. A rendkívül instabil időjárás a tavaszt mutatja: a legerősebb szél fúj. A föld felé hajlik, fiatal, friss fű és még fák, fiatal nyírfák, majdnem egy ívbe hajlik. A művésznek sikerült átadnia az őrült széllökések szinte élettani érzetét.
Mégis, természetesen, Monet a fatörzseket írja – ívelt, ívelt, figyelmet fordít. Vagy ez volt a “trükk”, vagy úgy tűnik, hogy a szél hatására – nehéz megmondani. Végül is, a nyírfák nagyon fiatalok, tiszta mezőn nőnek, és nincs ok arra, hogy a törzsük hirtelen meghajlik.