A Párizs utáni időszak számos kreatív kudarca nem állította meg a harmonikus világ keresését, amelyet Borisov-Musatov azonosított a múlt korszakkal, és festési technikák révén “vezették be” a jelenbe.
A művész számára 1898-ban elért tájékozódási ponton megkezdődött a “Tavasz” festmény, amely egy új szakaszát jelöli meg, amelyben az elbeszélés végül a múlté, a vászonok dekoratívvá válnak, és Musatov kedvenc nőének témáját fogalmilag új megoldások fedik fel. A női imázs általánosabbá, jelentõsebbé és ugyanakkor érthetetlenül rejtélyesvé válik.
Végül elérte a művész által keresett harmóniát, és a képet a kép megtekintése első pillanataiban elfogja.