Emanuel de Witt sokrétű tehetsége munkája különféle területein nyilvánul meg. A művész mitológiai és mindennapi témákra, tájakra, portrékra festett, ám mestereként a legnagyobb hírnevet szerzett az egyházi belső terek és a zsúfolt piactér, a kikötői piacok ábrázolásán.
Itt összekapcsolódnak a háztartási műfaj, a csendélet és a táj elemei. E. de Witte Alkmaarban született egy iskolai tanár családjában, festést tanulmányozott, feltehetően Delftben, Rotterdamban, Delftben és Amszterdamban volt a festők guild tagja.
Az építészeti téma bekerült Witt munkájába az 1650-es években. A művész által ábrázolt belső terek a tér és a fény érzésének költői érzékével vannak tele. Szigorú színben fenntartva, a színárnyalatok, a fény és a szín játék alapján szerves képet teremtenek az építészeti tér és az ember egységéről.
Witt művei nem élvezték a kortársak elismerését. A művészt kényszerítették eladni őket egy dalért, folyamatosan adósságban maradtak, a boltosok és a háztulajdonosok kötelékeként. Egy téli éjszakán, amelyet a tulajdonos az utcára dobott, E. de Witte öngyilkosságot követett el. Más közismert “Belső egy nővel a csembalóban” című produkciója. Kb. 1668. A Boymans E. Beningen Múzeum, Rotterdam; “Porto Market”. Kb. 1668. A Puskin Múzeum. És Puskin, Moszkva.