Nicholas Roerich “Az út Kailashig” festménye a “Szent hegyek” sorozat részét képezi. A temperafestés technikájának ezt a munkáját 1933-ban írták. Kailash az azonos nevű hegység egyik csúcsa. Ennek a hegycsúcsnak a magassága meghaladja a hatezer métert. A Kailash speciális felépítésű. A hegyet egy tetraéderes piramis alak jellemzi. A sokoldalú csúcsok kifinomult képét kiegészíti a nagy hó. A “hó kalap” sűrű, fehér hangon fekszik.
Roerich “A Kailash felé vezető útja” festménye előtted távoli hegyvilág csúcsát ábrázolja, amely tele van világossággal, ahol úgy tűnik, hogy az idő fagyos, és a teret az örök létezés pillanatának veszik fel. A festmény jelentése a mű címében található. Az “Út a Kailashig” személyesíti az örök mozgást a fényre, az igazságra, az igazság állandó keresésére. Kailash ragyogó hófehér képe hasonlít a “kormányos” költői képére, akik fényt sugároznak és a vándorokat vezetik, hogy hosszú utat keressenek a helyes úton.
A Kailash-hegy a talaj fölé emelkedik, miközben a hegyek lábszáma megkülönböztethetetlennek tűnik. Olyan, mintha lágy sűrű ködbe temették volna, mint egy zöld köd. Ez a titokzatos füsthatás kísértetiesnek érzi magát, elidegenedett minden szokásos, hétköznapi lénytől. A hegyek véna, a mély árnyékok és a sziklás arcok hasonló zöld ragyogással vannak tele.
A kép szinte monokróm. Elsősorban két elsődleges színt használ, amelyek a fekete-fehér kontrasztok felépítése miatt mintát hoznak létre. A szokatlan színű festésnek köszönhetően a hófehér Kailaszt tónusosan verik fel. Ég, levegő, köd – Úgy tűnik, hogy itt mindent lélegzik ez a “zöld hullám”. A hegyek képe élénknek, igazán valódinak bizonyult.
A képen nincs semmi felesleges, a festményt etídok és bizonyos alulhangolás jellemzi. A kép megfoghatatlan és lírai, ugyanakkor szigorú és világos is. A tempera festékek művész általi használata állandó, tompa levegőt jelenít meg, amelyben a fényes napsugarak elsüllyednek és kialszanak. Az ég belülről pontosan megvilágított, annak ellenére, hogy egyetlen hanggal van írva.
Nicholas Roerich különleges módon látta és megértette ezt a világot. A művész mindenben észrevette és érezte nemcsak az objektív valóságot, hanem a szellem világát is. Talán ezért Roerich minden művészi képe tele van fényvel, ritka lelkiséggel és a szentség különleges elképzelésével.