Van Gogh gyakran foglalkozott a virágok témájával. Csendéletében a művész megpróbált kísérletezni a színnel, javítva annak árnyalatait és maximalizálva a színes kombinációk kifejezőképességét.
Ebben az 1886-ban írt csendéletben Van Gogh gladiolákat ábrázolt. Világos, telített vörös színük sötétzöld háttérrel villog, a hosszú levelek felfelé vannak irányítva. Egy gyönyörű, bonyolult fehér mintázatú kerámia váza kiemelkedik az általános sötét háttérrel szemben, azonnal felhívva a figyelmet.
Néhány kis fehér őszirózsák kicsit elvesztek a csodálatos gladiolák között. Néhányat fényes sárga-narancs terítőre dobták. A zöld falnak enyhe árnyalatú, de a háttérben lévő zöld zöld nem veszik el. A zöld visszatükröződése látható mind az asztalterítőn, mind a rá dobott őszirózsákon.
A csendéletben, első pillantásra, Van Gogh festői kézírását felismerik. A kép teljes színstruktúrája az ellenkező színek fényes, kontrasztos kombinációján alapul. Ez a kombináció azonban nem tűnik feltűnőnek. A szerző színező ajándékának köszönhetően a teljesen összeférhetetlen színek nagyon harmonikusan léteznek ebben a csendéletben, kiegészítve és erősítve egymást.
A színrendszer és a kép írásának módja egyaránt nagyon intenzív és energikus, és magában hordozza az érzelmek minden intenzitását, amelyet Van Gogh megpróbált közvetíteni.