Richard Bonington nagyon rövid életet élt, ennek ellenére neve méltó helyet kapott az angol és a francia táj történetében. A kortársak csodálták, hogy mesterien birtokolja az ecsetet. Az olyan mester, mint E. Delacroix, Bonington festményét drágának tekintette. 1817 óta a művész Franciaországban élt. Elsőként francia L. akvarell festőművésznél tanult, aki folytatta az angol művészet hagyományát. 1820-ban Bonington belépett a Párizsi Képzőművészeti Iskolába, és A. Gro hallgatója lett.
1822 óta részt vett a párizsi szalonokban, egy kicsit később – a Nagy-Britannia Művészek Társaságának és a londoni Szépművészeti Akadémia kiállításán. 1824-ben Bonington Olaszország környékén utazott, és ugyanabban az évben találkozott J. Constable-vel, aki nagy befolyással volt rá.
A “Velencei lagúna” festmény olasz emlékek és benyomások szerint készült, mindazonáltal itt a művész ragyogóan képes volt ábrázolni egy múló hangulatot, társulást, szenzációt látottja alapján; a mester festése egyszerű és ingyenes. Egyéb híres művek: “Hajók Normandia partjainál.” Kb. 1825. Ermitázs, Szentpétervár; “III. Henry és az angol nagykövet.” 1827-1828. Wallace Gyűjtemény, London; “Normandiai tengerpart.” Kb. 1824. Louvre Múzeum, Párizs; “Kilátás Picardyban.” Wallace Gyűjtemény, London.