A múlt század egyik kiemelkedő művésze Rene Magritte. Korai munkája a kubizmushoz és a dadaizmushoz kapcsolódik, de 1925-ben a művész teljes alkotó útja megváltozott. Magritte Párizsba költözik – a szürrealizmus központjába. További festményei elválaszthatatlanul kapcsolódnak ehhez az áramláshoz. Festményein az objektumok és a karakterek változatlanok maradnak, ám Magritte mindent metaforaként ábrázol, egyfajta megoldandó rebuszt.
A művész festményein a látók hamisságáról, a rejtélyről beszél, amelyet az ember nem veszi észre. Festményeinek költői nevei nem mindig kapcsolódnak a képhez, mint az első pillantásra tűnik. Tehát Magritte hangsúlyozza művei fontosságát. A művészet célja a művész szerint hozzájárulhat a varázslatos meglepetéshez, és ebben segít a név és a kép költői összekapcsolása. A “Veszélyes lecke” képnek rejtett tartalma is van.
A néző előtt megjelenik egy tükörrel rendelkező fiatal meztelen lány képe. A tükörben gyönyörű testének visszatükröződése látható, csak hátulról. Az első dolog, ami felhívja a figyelmét, egy szokatlan reflexió, amely a valóságban nem lehet. A művész úgy bemutatja a lányt, mintha egyszerre lenne minden oldalról. Észreveheti a különbséget egy igazi lány és a tükörképe között. A lány tükörrel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy keze a kereten helyezkedik el, és tükrözi a kezét meztelen testével.
A visszaverődésben nincs eső árnyék, és a tükör felületén kívül az árnyék nagyon világosan hangsúlyozott. Az ember azt az érzést kapja, hogy ez a két ellentét képe, amely egymással harcol ebben a fiatal nőben – az emancipáció és a szédülés. Vagy talán a reflexió egy megtestesült szellem, amely nem árnyékot vet fel. A képen Magritte a tükröződés perspektíváját is figyelembe vette, mivel a tükörben minden tükröződik egyre kisebb lesz. Van egy rejtély a névben. Talán az emberi életről beszélünk, amely – akár egy törékeny tükör a lány kezében – bármikor megszakadhat, és csak az emlékek maradnak meg, mint egy röpke tükrözés a tükör felületén.