A 17. században Rembrandttal együtt Jacob van Reisdal uralta a holland tájfestményt. A Reisdahl amszterdami hallgatói közül Meyndert Hobbem szinte több hírnevet szerzett, mint a tanár. Meyndert Hobbema – az utolsó nagy XV. Századi holland tájfestő.
Hobbem festményeit az egyszerűség, a természetesség és a kivitelezés alapossága jellemzi. A művészt a fák, a sűrű erdő, a falvakra néző kilátások, a horizonton a ködben elveszett egyházi harangtorony, a napfény által megvilágított átlagos terv vonzza. Az ilyen tájak fő motívuma gyakran az Old Mill.
A mester sok variációját e témában a világ különféle múzeumaiban tárolják, ez a kép az egyik. Az ember gondolkodásában, mindenesetre az európai kultúrában, sok ötlet és ötlet létezik, amelyek mindig érzelmileg színezik a mi észlelésünket róla, mind a valóságban, mind a művészetben. A romantikus érzelmek által festett magány ötletét hagyományosan vele társítják.
A végtelen vízöntést a létezés megváltoztathatatlanságának gondolatával társítják, a forgókerék – a malom fõ mechanizmusa – a “Szerencsekerékre” való utalással bevezeti a sors fordításának gondolatát a születõ képek körébe.