Claude Monet sokat írt, és munkája minden alkalommal a Szajna, azután Zana vagy mellékfolyói partján tett sok utazásának, utazásainak és pleinjainak életrajzi lenyomataivá vált.
A “Zandam látképe” festményt azelőtt festették, hogy a művész 1871-ben Argenteuilbe költözött. Monet elkapta Zandam azon részét – Holland tartományt -, amely e csendes hely identitását tükrözi. És a város nevezetességeinek fejében malmok voltak és vannak ma is. A malmokra különös figyelmet fordítottak Zandan vendégei, köztük maga Péter, aki Hollandia hajógyártásának tudományát mesterdá vált. Tehát Monet parcellává választotta a folyó “malom” partjának egy darabját, amelyen lassú hajók és vitorlások sikoltoztak.
Szeretném, ha este a kép meleg színe lenne. Ezután a nap sugarai lila színűre festelik a felhőket, amelyet rózsaszínű tárgyakon zuhanyoznak. Monet fehérítette a láthatárot, ezért a folyó végtelenül hosszúnak tűnik. Ritka ecsetvonásokkal a szerző vizet írt fel. A mennyben több zúzott festékfolt található, száraz és áttetsző. A texturált írás felvidította a növényeket és az épületeket a part mentén. A házak éles teteje, mint egy vörös róka nyája, zsúfolódott a tükörvíz mentén. Tükröződéseik lapos oszlopokká váltak, homályosak és egyenletesek.
Nagyon sok hely, levegő, fény van. A föld valójában szép, csendes és így “nem a miénk”. A mű Zandan szokatlan természetét tükrözi. Hangsúlyozza a város sajátos építészetét és a növényzet bőségét. Azonnal megérti, hogy ez egy tartományi föld – valami fontosabb, nagyobb, jelentősebb visszhangja.
Meg kell jegyezni, hogy Claude Monet számos tájat festett a tározók, regatták, vitorlások és a tengerpart témájához. Annak ellenére, hogy a víz egy elem, általában ugyanaz – folyékony, folyó, átlátszó – a művész kezében valami több és sokoldalúbbá vált. Olyan volt, mintha Monet egy negyedik állapotot adott neki – lapos és olajos, még mindig életben és csábító.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)