A gyönyörű Angela – Paul Gauguin

A gyönyörű Angela   Paul Gauguin

Egy csodálatos mű, amely mindig ellentmondást vált ki a cím és a tartalom között. De ez egy olyan ragyogó művész nézete, aki festményei révén esztétikai ötleteit kívánta közvetíteni a nézőnek.

A “Gyönyörű Angela” portrét Gauguin festette 1889-ben, és érezte a japán festészet hagyományainak, nevezetesen a metszetnek a nyilvánvaló hatását. Noha első pillantásra nem könnyű párhuzamot találni a metszet és a breton arca között.

Mint a metszetben, a hősnő az elõtérben helyezkedik el, miközben a lehetõ legközelebb áll a nézőhöz. Parasztlány, derékig ábrázolt, és a hátteret elválasztja egymástól egy keret – egy ilyen kompozíciós megoldás egyáltalán nem felel meg az akadémiai festészet hagyományainak. Inkább egyértelmű kölcsönvétel a hagyományos japán nyomatokról – a kettős tér bemutatása.

Maga a hősnő képe szintén nem szabványos – nagyszerű orrú, vöröses arc, kis szemek csüngése és akasztott kezek. A hősnőnek van egy igazi prototípusa – ez egy vállalkozó, a leendõ polgármester, Madame Sartre felesége. Megőrizték a szemtanúk emlékeit, amelyek azt állítják, hogy amikor Gauguin ajándékba adta a portrét, Madame Sartre édesanyja felkiáltott: “Micsoda horror!”, És az ábrázolt nő határozottan elutasította az ajándékot. De a reakció ellenére Gauguin nagyon elégedett volt a vászonnal.

A festő nem a portré hasonlóság elérésére törekedett, éppen ellenkezőleg, a hősnőt tradicionális bretoni jelmezben hímzéssel, torz arcvonásokkal “öltöztette” fel, és a hősnőt egyfajta bálványmá változtatta, egy paraszt nő általános prototípusává. Az a tény, hogy Gauguin egy egyszerű paraszt arcán látta az egyedi, még vad, primitív szépséget, megerősíti a kép nevét.

A művészettörténészek ma látják a primitivizmus “Gyönyörű angyalát”. A perui stílusú külföldi alak és a vászon nagy nyomtatott betűi a kezdeti primitivizmus finom tippeként tekinthetők.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)