A “Medencénél” című festmény a szerző 1892-ben készült, most a Tretjakov Galériaé. Sokan komor és szomorúnak tartják ezt a munkát, amely a szorongást és a rejtett kétségbeesést tükrözi.
A felhős égbolton fekvő felhők a művész szomorúságáról és depressziójáról szólnak. A kép tartalmaz bizonyos miszticizmust és rejtélyt, ezt a közeli, rejtett szürkület és az elterülő erdők adják. Úgy tűnik, hogy közel állnak a nézőhöz, és máris szándékoznak lenyelni hideg és sűrű lombozattal, ha nem a zavaró hídra. A bokrok, mint a golyók, nagyon közel álltak a kereszteződéshez, és lassan kezdtek leereszkedni a folyóra.
A híd függőlegesen két részre osztja a képet, és különös figyelmet fordít rá. Nem azonnal derül ki, hogy a hídkép mindkét oldala nagyon eltérő. Bal oldalon a víz viharos, csíkos, sok kis hullámgal, melyeket erős szelek és áramlatok okoznak. A nézőhöz közelebb egy sötét fából készült út vezet, amely a pezsgőfürdőn elszakad.
A jobb oldalon minden másnak tűnik. A víz sima és egyenletes, mint egy feszített dob, az előtérben látható egy darab termékeny föld, buja fűvel borítva, amely a híd közelében végződik.
A vékony, három rönk alakú híd úgy tűnik, hogy elválasztja a két utat, és mindegyik megválaszthatja a saját útját: csendes és napos, vagy éppen ellenkezőleg, kemény és izgalmas.