Az Arany Őszi vászonjának előtérében egy keskeny, mély folyó mindkét oldalán szétszórt nyírfa-liget, amelynek meredek partjait fű és cserjék borítják. Ezen keresztül bizonyos helyeken vöröses-barna foltok láthatók.
A lejtőn magasabb a fehér nyír szépség, az enyhe őszi nap sugaraiban aranyszikrázó nyírfák.
Olyan érzés van, hogy a sárga és a vörös arany öntsük magát a levegőbe. Több skarlátos aspen további telítettséget ad a kép általános színsémájához. Maga a nap nem látható a vászonon, de a néző úgy érzi, hogy sugarai úgy tűnik, hogy a teljes vászon felületén játszanak.
A fák világos aranykoronái örömteli életet erősítő hangulatot teremtenek a képen. A vászonon lévő természet nem csak nem fakul, hanem éppen ellenkezőleg, élvezi a következő őszöt! A műben három szín dominál – arany, kék és kék, enyhe zöld hozzáadásával. Ez a színséma az élet örömét és teljességét szimbolizálja.
A képen egyértelműen megjelenik Levitan festő különleges gondossága. Az Arany Ősz nem monoton táj. A sárgás színben, amelyet ez a vászon a leggyakrabban, a művész hatalmas számú színárnyalatot figyel meg és tükröz. Ugyanakkor felhívja a figyelmet más színekre.
A folyó jobb partján a mester zöldes-szürke fákat ábrázolt, mintha a nap elhalványult volna és gyakori őszi esőzések mostak volna. A háttérben láthat egy kis falut paraszt kunyhókkal. Mögöttük terülnek el a mezők, és a horizont mentén egy citromfarkú erdő húzódik.
Az “Arany Ősz” festmény fő hangulata az élet valódi ünnepe, a lelkesedés érzése a természet rövid életű és törékeny varázsa iránt. A festmény szépsége vonzza, elbűvöli és ugyanakkor elvarázsolja. A képen ábrázolt természet fenséges, gyönyörű és ugyanakkor védtelen. Gondos figyelmes hozzáállást igényel.
A művészeti kritikusok szerint Levitan, sok művésztől eltérően, nemcsak szépen és helyesen tudott írni, hanem élvezte is ezt a folyamatot. Ezért minden festménye festői természetű egyedi jelenség, amelyről nehéz írni, de oly könnyen megcsodálható, megbocsátva megmagyarázhatatlan varázsaikat.
A művész munkájának kutatói azt állítják, hogy örökségében mintegy száz festmény található az ősz témájáról. Közülük a néző az egyik legkedveltebb az Arany Ősznek. A csodálatos őszi táj bizonyítottá tette a rejtett életerőt, amely mindennek ellenére a ragyogó művész velejárója volt, aki fájdalmas melankólia támadásoktól szenvedett.
Egy kis vászonon Levitan meglepően fényes és életet megerősítő tájat hozott létre. Az ősz fő telített színekkel van ábrázolva, amelyek nagyon ritkán találhatók a művész vászonjain, akik általában a puhább pasztell színeket és az érzékeny színeket részesítették előnyben.
Az őszi természet ragyogása azonban nyilvánvalóan annyira megérintette a festőt, hogy úgy döntött, hogy eltér a kreatív módjától.
“Arany ősz” vászon mintha átlátszó boldogság lenne. Az előtérben ábrázolt nyír tisztelettel tiszta és ártatlan. Merész, energikus festékvonalak, amelyek a művészeti kritikusok szerint az impresionizmus előfutáraivá váltak, könnyedén és szabadon feküdtek a vászonra, fényjátékkal és könnyű szellő érzésével újjáélesztve az őszi ligetot.
Sok művész próbálta ábrázolni festményein az őszi szezon búcsúszépségét és a “hervadás csodálatos természetét”. Levitan azonban a könnyű szomorúság és a szokatlanul finom líraiizmus velejárója. Ezek az egyedi tulajdonságok megvilágítják festményeit, misztikus érzés különleges erejével.
A híres művész, A. Benoit szerint Levitan a természetben érezte, ami dicséri a Teremtőt, hallotta a szívverését. A természet legbelső rejtélyét feltárva, annak mély lelki tartalma a művész állandó alkotói vágya volt az egész rövid alkotói életében.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)